AmperWoman

Kiemelt

Kintről-befelé – út a valódi élethez

Az ősz közeledtével annak ellenére, hogy sokkal több képzés, és munka hárul az emberre, mégis elindul egy befelé irányuló folyamat, amikor is rendszerezünk, elcsitulunk, a nyugalmat keressük. A szabad, vidám nyári napok után jólesik némi csend, egy kis olvasnivaló, vagy akár csak a természetben egy jó kirándulás.

Jóból is megárt a sok

Egyre többen veszik észre, hogy túl sok lett minden. Túl sok a kommunikáció, túl sok a zaj, túl sok az értelmetlen beszéd/cselekvés/program. Mindenből túlkínálat van. Nincs idő a szemlélődésre, nincs alkalom visszavonulásra, önmagunkkal, de akár a szeretteinkkel töltött minőségi időre. Azt érzékeljük, hogy egy nap elrohan, anélkül, hogy értékes tartalmasságát éreznénk annak a napnak.

Befelé figyelve

Nincs más megoldás, nekünk kell megengedni önmagunk számára, hogy lemaradjunk valami vélt fontosról. Vállakozóként jelen kell lenni a legújabb trendet hirdető előadásokon, legyen az akár ingyenes, vagy fizetős, csakhogy képben legyünk a változásokkal. Vagy épp most a csapból is folyó rendeletek nyomán a képzéssel kapcsolatos ügyek foglalják le az időt. Mindez megint elforgácsol, szétapróz. El kell hinni magunknak, hogy nem maradunk le semmiről. Az idő beosztásánál éppolyan következetesen kell szelektálni, ahogy most a pénzügyeink esetében tesszük. Erre IGAZÁN szükségem van? Vagy halasztható?

Magánemberként pedig el kell hinni, hogy nem maradunk le Jolánka legújabb bejelentkezéséről, a Jenőke kérdéséről, és egyáltalán a közösségi médiából igazán semmiről. Tudom, hogy közhely, de akik igazán fontosak, azokról tényleg mindent tudunk. Csak úgy, egyszerűen, mert érdekel minket, hogy mi történik vele.

Nyugalom felé

Mit tehetünk?

Vállalkozóként valóban szükség van a dedikált időre. Legyen vezetve, hogy mit, mikor csinálunk, mire, mennyi idő jut. Én, személy szerint füzeteket használok, és cetliket amelyeken listázva vannak a teendők. Komolyabb feladatoknál mindig kikapcsolom, a chat funkciót, hogy koncentrálhassak a munkámra. A nap végén szokott maradni teendő, de jó érzés látni a kihúzott listaelemeket.

Ezen kívül meg kell határozni a munkaidőt. A nap végén legyen leeresztés, kikapcsolás, akár olvasással, akár más kedvtöltéssel. A haszon kézzel fogható lesz: másnap sokkal hatékonyabbak leszünk a munkában.

Magánemberként bár listázni annyira nem szükséges, de itt is legyen kialakítva az énidő, amikor senkire nem érsz rá. Akár délután, akár este, amikor a saját életritmusodban eljutsz a pihenés stádiumába, tedd le a telefont és szoktasd rá az ismerőseidet, hogy akkor már nem vagy elérhető. Ha aggódsz, hogy esetleg baj esetén keresnének. Akkor hívjanak telefonon. Szervezz hét végére kirándulást, programokat, menj a természetbe. Csak szakadj ki a rutinból. Egyedül is bátran megteheted. Sőt!

Számodra mi jelenti az igazi énidőt, a feltöltődést? Várom kommentben!

Vera

AmperWoman!

Sziasztok Hölgyek!

Szeretettel köszöntünk az AmperWoman közösségében! Hogy kik is vagyunk? Egyelőre két nőszemély, aki rengeteg mindent megélt, sokat olvas, nevet, családozik, tanul, dolgozik, egyszóval: él!

Szeretnénk átadni Nektek azt a rengeteg mindent, amellyel napjaink során találkozunk, legyen az drámai, megható, vagy éppen vigasságra okot adó. Az élet sok pillanat összessége, hát miért is ne lehetne csupa öröm, fény?

Villanyozódj fel velünk Te is!

Szeretettel,

Brigi és Vera